Áprilisi törvények
Az országgyűlés által 1848. március-áprilisában elfogadott, az ország polgári átalakulását biztosító törvények, amelyeket V. Ferdinánd király április 11-én szentesített. Közjogi szempontból legfontosabb a III. törvénycikk volt, amely szerint az uralkodó "minden polgári, egyházi, kincstári, katonai és általában honvédelmi tárgyakban" kizárólag a független magyar felelős minisztérium útján fogja gyakorolni a végrehajtó hatalmat. Az uralkodói önkénynek gátat szabott az a rendelkezés, amely valamelyik, Budapesten tartózkodó magyar miniszter ellenjegyzéséhez kötötte az uralkodói rendelkezések érvényességét. A magyar kormány mozgásterét jelentősen megnövelte az a paragrafus, amely szerint az uralkodó távollétében a nádor mint királyi helytartó határozhatott az uralkodói elhatározások körébe tartozó kérdések nagy részéről. A IV-V. törvénycikk rendelkezett a népképviseleti alapon választandó országgyűlés évenkénti pesti ülésezéséről. Fontos volt az a rendelkezés, amely szerint az uralkodó csak az előző évi zárszámadás és a következő évi költségvetés elfogadása után oszlathatta fel a testületet. A VI-VII. törvénycikkek a Partium (Kraszna, Közép-Szolnok és Zaránd megye, valamint Kővár vidéke) visszacsatolásáról, valamint Magyarország és Erdély uniójáról rendelkezett. A feudális rendszer felszámolása szempontjából döntő fontosságú volt a VIII., a közteherviselésről, a IX., XIII. és XV., az úrbéres szolgáltatások, a papi tized, illetve az ősiség eltörléséről szóló törvénycikk. A XVIII. törvénycikk - néhány politikai jellegű korlátozástól eltekintve - érvényesítette a sajtószabadság követelményét. Fontos rendelkezés volt a bevett vallások egyenjogúsításáról (XX.) és a belső rendfenntartó erő, a nemzetőrség létrehozásáról szóló törvénycikk (XXII.)

Ellenzéki Kör
A reformellenzék pesti erőit egyesítő, pártszerű szervezet. Az Ellenzéki Kör a Ráday Gedeon gróf vezette Nemzeti Kör, illetve a Teleki László gróf vezette Pesti Kör egyesülésével jött létre 1847. január 24-én, elnökévé Teleki László grófot választotta. A Kör célja az volt, hogy biztosítsa az ellenzék politikai egységét, s mint a párt társadalmi mozgalmának központja, felvegye a küzdelmet a Konzervatív Párt hasonló szervezetével, a Gyűldével. A Kör kezdeményezte 1848. március 9-én a Tizenkét pont megfogalmazását. A március 15-i forradalom után, március 17-én a Gyűlde tagjainak jelentős része is csatlakozott az Ellenzéki Körhöz, amely ápr. 16-án Radical Körre változtatta nevét. A Radical Kör 1849. június 24-én jelentette be feloszlását.

Ellenzéki Nyilatkozat
A magyar liberális reformellenzék programnyilatkozata. A nyilatkozat elkészítéséről 1847. március 15-én határozott a Pesten tartott ellenzéki konferencia, s a szöveg elkészítésével egy hattagú bizottságot (Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József, Pulszky Ferenc, Teleki László, Szemere Bertalan) bízott meg. A szöveg első változatát Deák Ferenc útmutatása alapján Kossuth fogalmazta meg, s Deák ezt öntötte feszesebb formába 1847. május végén. A nyilatkozatot az 1847. június 7-i ellenzéki konferencia fogadta el. A nyilatkozat hitet tett a közteherviselés, a nem nemes osztályok politikai jogokban részesítése, a törvény előtti egyenlőség, az úrbéri viszonyok - részleges állami kármentesítés útján történő - kötelező megszüntetése, az ősiség eltörlése, a hitel- és birtokszerzés biztosítása mellett, követelte az alkotmányosságot ért sérelmek megszüntetését és Magyarország önállóságának tiszteletben tartását. Az nyilatkozatot itthon nem lehetett közzétenni, ezért az Ellenőr című, Lipcsében kiadott ellenzéki zsebkönyvben publikálták, 1848. január 24-én.

Ellenzéki Párt
A liberális reformellenzék tagjait tömörítő párt. Szervezését Szemere Bertalan kezdeményezte 1845. január 9-én Miskolcon tartott követi beszámolóján. Az első lépés az ellenzék Központi Bizottmányának 1845. december 15-én elhatározott felállítása volt. A Konzervatív Párt megalakulása és programjának közzététele után 1847. március 15-én az ellenzék pesti gyűlése elhatározta programnyilatkozat kibocsátását. Az Ellenzéki Nyilatkozatot elfogadó június 6-i tanácskozás döntött a párt megalakításáról. Elnökévé Batthyány Lajos grófot választották. A párt lényegében az utolsó rendi országgyűlés 1848. április 11-i bezárása után megszűnt.

Helytartótanács
A legfontosabb magyarországi kormányzati szerv (kormányszék), amelynek felállításáról az 1723. évi országgyűlés döntött. Elnöke a nádor, ennek hiányában a királyi helytartó volt. Feladata a legfontosabb magyarországi (Erdély és a Katonai Határőrvidék nélkül) közigazgatási és rendészeti ügyek intézése volt, a pénzügyek és az igazságügyek kivételével. 1848-ban összesen 21 állandó bizottsága volt, összesen 268 hivatalnokkal. 1848-ban megszűnt, 1861-67 között ismét felállították, a kiegyezés után ismét megszűnt.

Jobbágyfelszabadítás
Közép- és Kelet-Európában ismert jogi aktus, amely törvényi vagy rendeleti úton megszabadítja a jobbágyságot a személyi kötöttségektől, az úriszék bíráskodásától, a földesúri szolgáltatásoktól és az egyházi tizedtől. Nyugat-Európában a jobbágyság fokozatosan szabadult meg e kötöttségektől és szolgáltatásoktól. A magyarországi és erdélyi jobbágyfelszabadításra az 1848. évi törvénycikkek által került sor. A 9. törvénycikk megszüntette az úrbéri vagy azt pótló szerződések alapján gyakorlatban volt robotot, dézsmát és pénzszolgáltatásokat; a 11. törvénycikk megszüntette a földesúri úriszékeket, a 13. törvénycikk pedig a papi tizedet.

A törvények a jobbágytelkeket a felszabadult jobbágyok polgári tulajdonává tették, azonban nem vonatkoztak a paraszti földbirtok 14 %-át kitevő maradványföldekre s az egyéni használatú parasztbirtokok 12 %-át kitevő szőlőbirtokokra, irtásokra s más szorgalmi földekre. A zsellérek kezén lévő (majorsági) földek sorsát szintén nem rendezték.
Az 1848. évi népképviseleti országgyűlés szeptember 15-én határozattal eltörölte a szőlődézsmát és a hegyvámot, Kossuth kormányzóelnök 1849. április 19-i rendelete pedig úgy intézkedett, hogy a maradványföldeket, az irtásföldeket és a majorsági jobbágyok kezén lévő földek jelentős részét állami kárpótlással a volt jobbágyok kezére kell juttatni.
Az 1853. március 2-i úrbéri rendelet jelentősen szűkítette e kedvezményeket, a nem úrbéres földek jelentős részét a földesurak kezén hagyta, vagy pedig az állami kárpótlás helyett a parasztokra hárította a megváltás terhét.

A magyarországi jobbágyfelszabadítás eredményeként a jobbágyi háztartások 43,7 %-a vált polgári földbirtokossá, 56,3 % személyében, háztulajdonával és zsellérilletményével, illetve személyében vált szabaddá. A földdel szabadult parasztok az ország szántó- és rétterületének 55-56 %-át kapták meg. A volt földesurak az elvesztett földekért és szolgáltatásokért állami kárpótlásban részesültek.

Landerer és Heckenast nyomda
A Pest városi nyomdát 1773-ban alapította a Bajorországból bevándorolt nyomdász, Landerer János Sebestyén fia, Landerer János Mihály. Halála után örököse, Landerer Lajos vette át a nyomdát, majd 1840-ben maga mellé vette Heckenast Gusztávot, s a nyomda ezt követően kettejük neve alatt működött. Itt készült Kossuth "Pesti Hirlap" című újsága és a Jókai Mór által szerkesztett "Életképek" is. 1848-ban a nyomda a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utcai Horváth-ház földszintjén működött. Landerer 1854-ben bekövetkezett halála után Heckenast egyedül vezette tovább a nyomdát. Vállalkozásából 1873-ban alakult meg a Franklin Társulat.

Közcsendi Bizottmány (Közbátorsági Választmány, Pest Városi Rendre Ügyelő Választmány),
Alakult 1848. márc. 15-én a márciusi fiatalok, Pest város képviselőtestülete és az Ellenzéki Kör tagjaiból. Tagjai: Rottenbiller Lipót, Klauzál Gábor, Nyáry Pál, Egressy Samu, Irinyi József, Staffenberger István, Molnár György, Irányi Dániel, Vasvári Pál, Petőfi Sándor. Tóth Gáspár. Gyurkovits Máté, Kacskovics Lajos. Eredeti feladata a közrend fenntartása, a nemzetőrség megszervezése volt, a továbbiakban azonban a vidéken alakult hasonló választmányok elvi irányítását is ellátta. Fontos szerepet játszott március-április fordulóján, amikor koordinálta azokat a tömegmozgalmakat, amelyek a bécsi udvarnak a független felelős magyar kormány jogkörének szűkítését célzó lépései miatt törtek ki. A Közcsendi Bizottmányba a forradalmat követő napokban újabb tagokat vettek fel, megszűnéséig a tagok száma 95 főre duzzadt.

Márciusi ifjak
A pesti forradalmat kirobbantó fiatal radikális értelmiségiekből (írók, költők, újságírók, ügyvédek, jogászok, egyetemi hallgatók, hivatalnokok) álló csoport összefoglaló neve. Gyülekezőhelyük a Pilvax kávéház volt, asztalukat a Közvélemény Asztalának nevezték. Többségük, tagja volt az ellenzék egységes szervezetének, az Ellenzéki Körnek is, s 1848. március 14-én a Pilvax köre hivatalosan is egyesült az Ellenzéki Körrel. A márciusi fiatalok közé tartozott Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór, Irinyi József, Irányi (Halbschuch) Dániel, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Degré Alajos, Sükei Károly, Lauka Gusztáv, Korányi Frigyes, Hamary Dániel, Lisznyai Kálmán, Kléh István, Nyáry Albert báró, Bérczy Károly, Bozzai Pál, Vas Gereben (Radákovics József), Oroszhegyi József (Józsa), Vidacs (Vidats) János, Pálffy Albert, Eressy Ákos, az idősebbek közül kapcsolódott körükhöz Egressy Gábor és Béni, Garay János. A csoport egy része a forradalom győzelme után a Batthyány kormány minisztériumaiban hivatalt vállalt, más részük a kormány radikális ellenzékének sorait gyarapította. A márciusi fiatalok jelentős része teljesített 1848-49-ben katonai szolgálatot, Vasvári és Petőfi a csatatéren halt hősi halált.

Pilvax kávéház
Pesten az Úri utcában (később Koronaherceg, ma Petőfi Sándor utca) Privorsky Ferenc kávés 1838 márciusában alapította meg a Café Renaissance-ot, amelyet Pilvax Károly vett át tőle. A kávéházat 1848-ban Fillinger János bérelte. Itt tartották megbeszéléseiket a márciusi ifjak. A kávéház neve 1848. március 15. és augusztus között Forradalmi Csarnok volt, a szabadságharc leverése után Café Herrengasse, 1867-1895 között Schőja Kávéház. 1911-ben az eredeti kávéházat lebontották, de relikviáit átmentették a valamivel távolabb, a mai Városház utca 10 alatt megnyílt új kávéházba, a mai Pilvax Étterembe.

Reform országgyűlések
Az 1825-27, 1830, 1832-36, 1839-40, 1843-44 és 1847-48 évi rendi országgyűlések összefoglaló elnevezése.
Az 1825-27. évi országgyűlés intézkedett arról, hogy az 1791. évi rendszeres bizottsági munkálatokat vegyék elő, s vizsgálják felül. Az 1830. évi országgyűlés határozott arról, hogy a Helytartótanács ezentúl magyarul levelezzen a törvényhatóságokkal, a Kúria magyarul hozza ítéleteit.
Az 1832-36. évi volt az első olyan országgyűlés, amelyen a reformellenzék immáron önálló csoportként jelentkezett. Itt született törvény a jobbágyi haszonvételek és terhek szabályozásáról, a Lánchíd építésével kapcsolatos kisajátításokról, valamint arról, hogy az országgyűlés költségeit a továbbiakban a nemesség fizeti. Az udvar taktikája a felsőtábla segítségével, a megyékben pedig a tudatlan és vagyontalan kisnemesség mozgósításával, s a követutasítások megváltoztatásával megakadályozta az önkéntes örökváltság törvénybe iktatását.
Ezt az 1839-40. évi országgyűlés fogadta el. Ennek értelmében a jobbágy és a földesúr szabad egyezsége alapján a jobbágy megválthatta földjét és személyét az úrbéres szolgáltatások alól. Ekkor iktatták törvénybe a váltótörvénykönyvet, a csődeljárást.
Az 1843-44. évi országgyűlésen született meg a törvény a magyar nyelv államnyelvvé tételéről, a nem nemesek hivatalviseléséről és nemesi birtokbírhatásáról, a vegyes házasságból született gyermekek törvényesítéséről. Ugyanakkor a reformellenzék nem tudta elérni a közteherviselés elfogadását a megyei költségek viselésében; nem sikerült megvalósítani a büntetőjogi reformot és sok más, korszerű követelést.
Az 1847-48. évi országgyűlés alsótábláján a reformellenzék volt többségben, de döntő fordulatot csak az európai forradalmi hullám hatására tudott elérni. Ez az országgyűlés hozta meg az ún. áprilisi törvényeket, amelyek felszámolták a magyarországi feudalizmus rendszerét.