A Grand Scénic a Mégane II hetedik karosszériaváltozataként jelent meg. A hatalmas egyterű pazarul megy az 1,9-es dízellel, nagycsaládosoknak ideális megoldás lehet.

Soha nem vezettem még ekkora egyterűt. Ennek tudatában némi izgalommal vettem át a Grand Scénicet, amely méretével már elsőre megijesztett: hogy fogok én ezzel parkolni, egyáltalán közlekedni, gondoltam akkor, egy hét múlva meg alig tudtam megválni tőle. De erről később.

A Grand Scénic (GS) 4,49 méter hosszú, 23 centivel nyúlik túl a kistesón. Hiába az első hallásra kicsiny különbség, optikailag ez sokkal többnek látszik, a hely a hátul elrejtett plusz két ülésnek kellett. Merthogy a GS öt helyett hét személy szállítására alkalmas, még ha az alapból amúgy a padlóba süllyesztett extra székekre passzírozottaknak utazás közben nincs feltétlenül luxusérzete.

Nem tudnám megmondani, hogy a GS szép-e vagy csúnya, azt viszont igen, hogy az elődnél jobban sikerült. Érdekes, arányos forma, amelyen jártában-keltében megakad az ember szeme. Ezért persze a kasztni furcsa kettőssége is felelős, hiszen hátulról olyan, mintha árkot ástak volna rajta (sima Mégane-hátsó, kellemesen szögletes formával), míg elöl éppen a kerekebb vonalak dominálnak. Meghatározó szerepe van a két hatalmas "szemnek", amelyek barátságossá is teszik az autót.

Az erőviszonyok felmérése után rövid ismerkedés következett, a tesztelt modellbe beletuszkolt rengeteg elektromos izé miatt majdnem a kezelési útmutatót is elő kellett vennem. Aztán sikerült úrrá lennem a pánikon, és a sok-sok nyomogatás után csakhamar Scénic-szakértővé képeztem magam. Ennek dacára eleinte nem sikerült jó barátságba kerülnöm a járművel, bár gyorsan hozzátenném, ebben a felelősség kizárólag az enyém. Egyszerűen csak szokatlan volt a műszerfalra szerelt váltó, a bivalyerős fék, a legapróbb mozdulatra is reagáló szervo, kellett néhány kilométer, míg érezni kezdtem a dolgokat. Onnantól aztán szerettem is nagyon a Scénicet.

Amelynek belső tere hatalmas. De ez még hagyján, hiszen aki ekkora autót vesz, el is várja, hogy kisebb bulit lezavarhasson benne, az igazán megdöbbentő a tárolórekeszek száma. A tervezők az összes lehetséges helyre elrejtettek egyet, ülések előtt, alatt, mindenütt vannak. Nehéz feladatra vállalkozik, aki mindegyiket tele akarja pakolni, célszerű a bal első ajtó fölötti, "kapaszkodónak" álcázott (nap)szemüvegsüllyesztővel kezdeni. A kesztyűtartó óriási, fér bele cucc bőven, talán csak a télikabátot nem lehet belegyömöszölni.

Ruhatárként a két első ülés között elhelyezett, előre-hátra tologatható, redőnnyel ellátott rekeszt (hivatalosan: multifunkciós tárolórekesz könyöktámasszal) sem lehet használni, cserébe viszont annyi CD fér bele, hogy annyit már-már felelőtlenség gépjárműben tartani. Persze, rakodható bele más is, mondjuk kis apró mütyürök, amelyek előbányászását felkapcsolható fény is segíti. Ebből az élményből különben a hátsó ülésen utazók sem maradnak ki, a rekeszből számukra is el lett különítve valamicske.