A Privilege felszereltség sajátja, hogy a nők a vezető- és utasoldalon is jól érezhetik magukat. Itt is, ott is találni a napellenzőbe épített piperetükröt, amelyek használatáról sötétben sem kell lemondani: lámpát is mellékeltek hozzájuk. De ha már luxus, jár ehhez a kocsihoz minden, függönylégzsáktól kezdve esőérzékelős ablaktörlőn át állítható magasságú, gerinctámasszal ellátott vezetőülésig, nem megfeledkezve az automata kézifékről, amely a világ egyik legjobb találmánya. Ha leállítjuk a motort, automatikusan bekapcsol, ha pedig emelkedőn ácsorgunk, s unjuk a fékpedál taposását, egyetlen gombnyomással aktivizálhatjuk. A kikapcsolással aztán nem kell vesződni, automatikusan megtörténik, amint egyszerre maceráljuk a kuplungot és a gázt. A technológia persze nem teszi lehetővé a kézifékes hülyülést, de azt nem is ilyen járművel kell művelni.

Kapott a Scénic fényérzékelőt is, a lámpák azonnal felkapcsolnak, amint az elektronika szerint túlzottan besetétedik. Ehhez különben nem kell vaksötét, a folyamat alagútba hajtás esetén is végbemegy. Kikapcsolása nem lehetséges, legalábbis én nem találtam ilyen lehetőséget. A műszerfal különben full digitális, gyakorlatilag minden (fontos) információ leolvasható róla. Van egy ábra az autóról is, amely talán jelzi, ha valami baj van, ebben azonban nem vagyok biztos, hiszen egy hét alatt semmi gond nem akadt. Az biztos, hogy a rajz figyelmeztet, ha nyitva maradt valamelyik autó, az elektronika pedig sasolja, be van-e kötve a sofőr. Ha esetleg nem, agyig hasító csipogással figyelmeztet a mulasztásra.

A Scénichez különben slusszkulcs nem jár, csak egy kártya. Ha ez velünk van, mikor megközelítjük az autót, a kilincs megmarkolására már nyílnak is az ajtók, nem kell keresgélni a kulcscsomót. Távozóban csak meg kell nyomni az egyik kilincsgombot, s már be is zárt a bazár, bennem ez a módi többször is aggodalmat keltett: valahogy nem voltam biztos benne, hogy zárva is marad az autó.

Az indításhoz (ez gombnyomásra, a kuplung vagy a fék lenyomásával történik) a kártyának az utastérben kell lennie, egy hét alatt ötször vagy hatszor játszotta el a "card not detected" nevű játékot. Ekkor a "pofájába", azaz a műszerfalon elhelyezett nyíláshoz kellett dörgölnöm a kártyát, s csak utána volt hajlandó elindulni. A megoldás kétségtelenül kényelmes, bár nem feltétlenül a legbiztonságosabb: ha valaki megkaparintja a kártyát, "mindent visz", hiszen az nyitja a zárat, kikapcsolja a riasztót, és még hatástalanítja az indításvédelmet is.