A hétüléses kompakt egyterűek táborából hármat teszteltünk, arra kerestük a választ, mennyivel jobbak az újoncok, mint a kategória korábbi alapautói. A teszt jó néhány tévhitet szertefoszlat, hiszen nem a Toyota a legdrágább, nem a Renault a legkényelmesebb, és nem az Opel a legtágasabb.

Manapság a kompakt egyterűek között is annyi kategória létezik, hogy egy jobb érzésű vásárló tutira elbizonytalanodik, mikor megtudja, hogy az sem egyértelmű, hogy hány ülés van bennük. A gyártók nem éppen egységes álláspontja miatt van olyan autó, amely csak ötüléses, van amelyik már hat, a sort pedig a Zafira által fémjelzett hetesek zárják. Természetesen a viszonylag szűk méretek miatt a hat vagy hét üléshez már valami ötletes ülésmozgatás kell, amely még sem lehet egyforma. Érdekes módon a Fiat Multiplával elkezdett, majd a Honda FR-V-vel folytatott hatüléses vonalnál a tervezők a két sorba három ülés megoldáshoz folyamodtak, így a csomagtartó mérete viszonylag fix, míg a heteseknél a csomagtér aljába rejtett, majd onnan feltörő két ülésről beszélhetünk. A kategória tehát három rétegre osztható, amelyek közül egyértelműen a hétüléseseké a "vezérkan" cím.

Persze a többieket sem lehet a szőnyeg alá söpörni, hiszen az előbb említett hatüléseseken kívül az ötösök is nagy népszerűségnek örvendenek. Közöttünk hazánkban egyértelműen a Citroen Xsara Picasso tűnik ki, hiszen ebből adtak el eddig a legtöbbet, de feljövő nemzedékben olyan nagy nevek vannak, mint a Focus C-Max, a sima Renault Scenic II, sőt - bár a gyáriak nem ide sorolják ("hiszen új kategóriát teremt") -, de a Seat Altea is. Régiek közül a Nissan Almera Tino mutatta meg először, hogy egy kompakt egyterű nem feltétlenül szép, ezt a Daewoo Tacuma sikerrel továbbvitte, sőt már-már olyan magasságokba fejlesztette, hogy ennek vevői egyből lipótmezei beutalót kapnak. Egyébként a kategória lehetőségeiről mi sem mond el többet, mint hogy a koreai gyártók is ezen a divatirányzaton próbálnak lovagolni, a Chevrolet (Daewoo) Tacuma mellett a Hyundai Matrixról, és a Kia Carensről (7 üléses) azonban most csak annyit érdemes mondani, hogy ezek sem reformálták meg az egyterűek piacát.

Ebben a szegmensben a Renault az első olyan gyártó, amely a Scenic II-vel egyszerre kínál öt- és hétüléses autót, a 22 centiméterrel hosszított Grand változat (a tengelytáv csak 5 centivel nagyobb) még két embert magába enged. És akkor el is érkeztünk a hétülésesekhez, amely tábor elég kicsi, hiszen a kategória alapítójaként is emlegetett Opel Zafira mellé mostanában csatlakozott a Renault Grand Scenic, a Toyota Corolla Verso és a Volkswagen Touran. Na ezek közül csak három volt most nálunk, a Touran így nem írásunk alanya. Erről egy korábbi tesztünkben leírtakkal szolgálhatunk csak.

A Zafira, Corolla Verso, Grand Scenic hármasnál azonban az a szerencsénk is akadt, hogy a szinte teljesen egyforma teljesítményű dízelváltozatokat próbálhattuk ki, vagyis talán a legérdekesebb modellek bizonyíthattak. Talán nem meglepő, hogy a közel azonos teljesítményhez a kissé öregecske Zafirának nagyobb hengerűrtartalomra volt szüksége, a jó régi 2.2-es motor még csak a közvetlen befecskendezéssel büszkélkedhet, közös nyomócsőnek nyoma sincs. Más a helyzet a Renaultnál és a Toyotánál, a francia 1.9-ese első generációs közös nyomócsöves variálható geometriájú turbófeltöltővel rendelkezik, míg japán modell ugyanezekre lehet büszke, csak az meg kétliteres. További érdekesség, hogy a Toyota motor mellett még az öreg Opel moci hengerenként 4 szelepes, a Renault "csak" hengerenként 2, de ez semmit nem von le értékéből.