A szimpla adatok összehasonlításánál, ugyanis az derül ki, hogy teljesítményre az Opel tud a legtöbbet (125 LE), de a forgatónyomatékban már a Renault a nyerő kereken 300 Nm-rel. A másik kettő 280 Nm-t ad le, azzal a különbséggel, hogy az Opelnél ez már 1500-as fordulaton jelentkezik, míg a Verso nyomatékcsúcsa 2000-es fordulaton van, a dCi-hez hasonlóan. (Egyébként régebben az 1.9 dCi motor is 280Nm-t tudott, de ezt a Scenicben megnövelték 300-ra.)

Ha mindezeket a menetteljesítményekben kell lemérni, akkor jóval bonyolultabb a helyzet, ugyanis itt már számításba jön a váltó áttételezése, valamin tömeg is. Ez utóbbiban igazából nincs jelentős különbség, mindhárom tesztautó 1,5 tonna körül mozog, a Zafira a legnehezebb, de nem jelentős a különbség. A váltónál már más a helyzet, hiszen érdekes módon a hármasból egyedül a Renault élt a hat fokozat adta lehetőséggel, ennek ellenére a másik kettő abszolút nincs hátrányban. Sőt a Zafira hamarabb éledő motorja miatt nekem az tűnt a legmeggyőzőbbnek, miközben a másik kettő körülbelül ugyanúgy ment. A Zafira rugalmasságban is veri a két vetélytársát, a végsebessége azonban szinte ugyanannyi, bár az adatok szerint a Verso kicsit elmarad.

Persze ez legyen a legnagyobb baja, hiszen nem hiszem, hogy egy ilyen autó választásánál az lenne a döntő, hogy 187, 188, vagy éppen 180 a vége, de azért a magabiztosság nem árt. Nos, ebben a Zafira a legjobb, ha a motor erejét nézzük, talán ezért nem is vettem zokon, hogy a futóműve kicsit keményebb, sportosabb. Ebből adódóan a rossz minőségű utakat jobban megérzi, mint a másik kettő, pedig a Toyota is alapvetően kemény hangolású. A Renault viszont már annyira lágy, hogy nekem kicsit kellemetlen volt, az elektromos szervós kormányával kiegészítve nem tetszett az irányíthatósága, bár azt nem mondom rá, hogy gagyi. Egyszerűen csak nem tetszett, miközben a Toyota kormánya nagyon kellemes, a futóműve is baráti, az Opelé pedig kicsit nyersebb.

Nagy sebességgel utazva ezért van is különbség a futásukban, hiszen a Toyotával és a Zafirával sokkal bátrabban mentem kanyargós autópályán is. Zajszintre a Renault a nyerő, hiszen a hatodik miatt kevesebbet forog a motor, ezáltal csöndesebb. A Corollánál láthatóan sokat dolgoztak azon, hogy a Verso egy minőségi autó legyen, ezért alacsonyabb tempónál tényleg csendes a gép, de 130 felett annak is egyre jobban megjön a hangja. Mindenesetre jól hangzik, hogy az első kereszttartó is hangolva van, és hogy a kárpitok nem verik vissza a zajt, a gyakorlatban azonban a Renault is tudta ugyanezt. Az mindenestre biztos, hogy minőségérzetre a Corolla Verso a legjobb, nagyon ráfeküdtek a japánok arra, hogy úgy is nézzen ki, és úgy is legyen összerakva, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Éppen ezért vezetni is a Corolla Versot a legkellemesebb, minden kézre áll, könnyen kezelhető és kényelmes is.

A Renault kicsit forradalmibb, a középső digitális műszerfal azért átlátható, a kormány körüli gombdömping viszont elsőre kicsit sok. Aztán a napok múltával a vezetőbe beleivódik, hogy melyik funkcióhoz melyik ujjat hova kell tenni és mindjárt gyerekjáték lesz az autó kezelése. Ennek ellenére a Toyota ezen a téren jobban tetszett, míg a Zafira többek között kora miatt már fel sem veheti velük ilyen szempontból a harcot. A klasszikus Opel műszerfal minden ötletet és látványelemet nélkülöz, ez azonban nem akkora baj. Sajnos azonban a kormányról kezelhető hifi gombjai rossz helyen vannak, így szívesebben nyúl az ember magához a fejegységhez. Ebben a légkondi még egyzónás valamint a kezelője nagyon lent van, de ettől még el lehet igazodni rajta.