Pihe-puha lágyság

Buszlimuzinok általában kevés eséllyel indulnak a kedvenc tesztautók versenyében. A tesztelő kénytelen félretenni a fenekébe épített g-mérőt, vezetési preferenciáit, és még a szépségről indított eszmefuttatások is csak egy különleges inerciarendszeren belül értelmezhetőek. Ilyenkor praktikum, kényelem, használhatóság és további hasonlóan unalmas szempontok alapján kell megítélni az autót.

A Grand Scenic átvételekor ezért gyorsan a pincébe száműztem a kisördögöt, és megpróbáltam annak örülni, hogy pár napig pihentethetem kissé megfáradt, gyakorlatilag komfortmentes, tízliteres átlagnál kevesebbet szinte sosem produkáló kisautómat.

Az új Megane kacsafenekével két táborra osztotta az autóstársadalmat: lelkesen csaholókra és a formától riadtan menekülő nyüszítőkre. Kezdetben én is a nyüszítők táborához csapódtam, de ahogy egyre többet láttam belőle az utcán, megszoktam a Dagobert bácsis hátsót, és bár még ma sem vakkantok, amikor egy-egy példánnyal találkozom, már nem tartom teljesen hülyének a választásáért Gracza kollégát. Különösen, mióta lecserélte a mégiscsak emberesebb Saab 900-asra.

A Renault persze egyáltalán nem foglalkozott a hozzám hasonlókkal, és mire kellemesen megcsócsáltam a formát, előjött a már tényleg borzalmas, kacsacsőrű emlős-orrú Scenic II -vel. Ez az a kategória, ahol még senkinek se sikerült, és valószínűleg nem is fog sikerülni szépet tervezni. A Scenic, C-Max és Verso szavak szinte mindig valami aránytalan, autó helyett inkább gőzgombócra emlékeztető formát takarnak, de kérem e modellek tulajdonosait, ne árasszák el gyűlölködő levelekkel a postaládámat. Ami idétlen, az idétlen, attól még lehet finom, a gőzgombócot például mindig is nagyon szerettem.

Hosszabb far, szebb tetőív Ennél sokkal meglepőbb, hogy a Grand Scenic-kel a Renault helyrehozta a rémes botlást, és ha nem is észvesztően gyönyörű, de társaihoz mérten kellemesen arányos, bizonyos részleteiben szép autót állított talpra. 4,49 méteres hosszával pontosan 23,1 centiméterrel hosszabb a Scenic II-nél, és ez - a sok pocskondiázás után kijár egy dicséret a tervezőknek - jótékony hatással volt az eredetileg magas és rövid, emiatt túl tömpe formára.

Családi túrán a Scenic

Füge : Három napig szolgálta kikapcsolódásunkat és közben jólesett a hátsó padlóüregbe pakolni a sodródásra érzékeny élelmiszereket. Ásványvizet, térképet az első székek közti hatalmas csúszkás tárolóban tartottam. Rengeteg praktikus rekesz volt az autóban, ennek megfelelően rettenetesen nyiszogott is minden műanyag.
Hátulra szerencsére csak játszásiból ültem: nagy fejem pont elérte a tetőkárpitot, pedig 180 centinél alacsonyabb vagyok. Gyerekek persze igaziból is elférnek. A különbség valahol ott kezdődik, ahol az ötüléses változat tengelytávja véget ér. A két felfüggesztés között 5 centiméterrel, a hátsó tengely után pedig további 18 centivel nyújtották meg az autót, az így nyert majd' negyed méter pedig szépen elsimította a korábban púpos tetővonalat, és könnyed vonalvezetésű, halandó szemmel könnyebben befogadható látványt varázsolt a Scenicből.