A két szélső hátsó és az első utasülésen is van Isofix gyermekülés rögzítési pont, amit nagyra értékeltünk. Örültünk annak is, hogy mind a négy ablak egy érintésre végigfut le-föl, a Renault nem sajnálja ezt a kényelmet az utasoktól. Jó megoldás, hogy a motor leállításával nem hallgat el a rádió, csak az ajtó kinyitásakor. Jól sikerült a belső térben látható anyagok összeválogatása, a jó anyagminőség mellett az ügyes formatervezés is tetszett.

Elöl nagyon jó az üléshelyzet, a négy irányba mozgatható kormány nem áll teherautósan laposan. Szinte csodaszámba megy, hogy az A-oszlop csak ritkán zavar vezetés közben, nem úgy, mint sok más egyterűben. A hátsó oszlop vastagságát részben feloldja a benne lévő ablak. Az autó orrából semmit nem látni, ez közös hibája az összes eddig vezetett egyterűnek.

Hátulról érkező napfényben nagyon nehéz, néha egyenesen lehetetlen leolvasni az információkat a digitális műszerfalról.

Ajtónyitáskor a gombnyomással behajtható tükör visszatér eredeti helyzetébe, majd az ajtó becsapásakor újra a karosszériához simul. Erre azért van szükség, mivel a tükröt nem az ajtóra szerelik, hanem az első sárvédőre. Ha valaki franciás lezserséggel vagy olaszos temperamentummal nyitja ki az ajtót, nekiütheti a keretet az elmozgó tükörnek. A tükrök nagyok, megkönnyítik a közlekedést városban.

Rutinosan működik az automatikus kézifék, nem érezni rajta, hogy még friss ez a technika. Gázadásra magától old és megálláskor rögzíti az autót. Jól adagolható a fékerő, a lassulás meggyőző.

1500-as fordulatszámnál már kellően erős a motor, 1800-tól dúskál a nyomatékban. A 120 lóerős dízelmotor finoman és csendesen jár, a hidegindítást követően is. A teljesítmény nem változott, de az 1,9 literes dCi nyomatéka a korábbi 270 Nm-ről 300-ra nőtt.

Rövid utakon mozog a váltókar egyik fokozatból a másikba, a váltások pontosak, jó az áttételezés. Hatodik fokozatban komótosabban, de energikusan nő a sebesség, míg negyedikben és ötödikben szinte vadul gyorsul a Scénic. Városban 9,5-10 litert fogyasztott a tesztautó, mivel nyomtuk a gázt. Országúton és autópályán 6,6 liter volt az átlag. A gazdaságosság fontos eleme, hogy a Scénicet csak 30 000 kilométerenként, vagy két évente kell kötelező szervizre vinni.

Igen jó a rugózási kényelem, aminek értékét növeli, hogy a tesztautón 17 colos felnik és peres gumik voltak. A motor csendes, a szélzaj 130-as sebességtől túl erős. A deréktámasz hatásából nem sokat érezni, de az első ülések ettől függetlenül kényelmesek.

Határozottan stabil egyenesfutás, kanyarban nyugodtan bátrak lehetünk, a Scénic jóindulatú, semmi váratlant nem művel. Zavaró az elektromotoros szervokormányban az, hogy középállásból csak az indokoltnál nagyobb erővel lehet elmozdítani a kormányt, ami ront az eleve csak közepes kezelhetőségen.

Listaáron 5 860 000 forintba kerül a Scénic 120 lóerős dízelmotorral és Privilege kivitelben. Hasonló felszereltséggel az összes konkurens többe kerül és gyengébb a motorjuk is. A felszereltség annyira gazdag, mintha legalábbis a Scénic kínálatból hiányzó Initiale luxusváltozat volna.